Mikor egy embert megismerek, először alaposan kikérdezem. Itt az általa megélt tünetek, érzések, és azok kiváltó okai, történései érdekelnek. Közben megfigyelem a hangját, tekintetét, mozdulatait, bőrét.
A gyógyítás folyamata, eszközei
Mikor egy embert megismerek, először alaposan kikérdezem. Itt az általa megélt tünetek, érzések, és azok kiváltó okai, történései érdekelnek. Közben megfigyelem a hangját, tekintetét, mozdulatait, bőrét. Rákérdezek a gyerekkorára, születésére – utóbbi meghatározó a későbbi betegségek kialakulásában. Ezután megvizsgálom hagyományos és kínai módon /nyelv és pulzusdiagnozis is/.
Felállítom a diagnózist a kínai orvoslás szerint és megkezelem /tűk, moxa-melegítéses terápia, köpölyözés/. Mindezekkel a páciens energia keringésébe avatkozom bele – tűkkel feloldom az akadályokat az energiakeringés útjából, feltöltöm az energia hiányokat, felélénkítem az energiakeringést. Minden kezeléssel az eredeti, jól működő rendszer rögzül egyre jobban, ami azt jelenti, hogy a paciens egyre hosszabb ideig érzi jól magát. Végül a jó közérzet állandósul. Ilyenkor a paciens a kezelés alatt megkönnyebbedett, lebegő állapotba kerül. Ez azt jelenti, hogy telítődött energiával és akadálytalan az energiakeringés. Ez egyben egy örömteli állapot, tettrekészséggel jár. Tehát akupunktúrával az energiakeringést lehet befolyásolni, mely rögtön maga után vonja a vérkeringés megváltozását.
Ezzel a módszerrel minden olyan testi betegség kezelhető, amely nem jár komoly anatómiai elváltozással, nem kell operálni.
Mozgásszervi betegségek, fájdalmak, keringési rendszer és szív betegségei, idegrendszeri betegségek, emésztési zavarok, bőrbetegségek, légúti betegségek-allergiák, fül-orr-gégészeti betegségek, egyes szembetegségek.
A lelki betegségek egy része is kezelhető, ahol nem áll fenn régóta valamely negatív érzelem, mely fogyasztja az energiát.
Ilyen a tűszúrás- a tűk 0,2 mm vastagok, kisebbek, naygobbak, attól függően, milyen vastag szövetbe kell szúrni/ lábujj vagy fenék/
A Hagyományos Kínai Orvoslás eszközei:
Főbb betegségek, amiben segíteni tudunk:
Fájdalmak: fejfájások - migrain, izületi , izom és gerincfájdalmak, porckorongsérv, – nyak, hát, derék, keresztcsont, bélfájás
Reumatológiai betegségek: izületi gyulladások-acut és krónikus,- váll, könyök, csukló, ujjak, csípő, térd, boka, ideggyulladások –ischias, porckorongsérv, törések-ficamok, műtétek utáni rehabilitálás
Idegrendszeri betegségek: idegek gyulladásai - neuralgiák, arcidegzsába, arcideg bénulás, idegek működésének csökkenése, vérellátási zavarai – zsibbadások, beidegzési és mozgászavarok, idegrendszeri degenerációk –autoimmun betegségek,féloldali bénulások, memória zavarok
Szív és keringés betegségei: magas vérnyomás, érszűkület, varixok, gyors vagy nem ritmusos szívműködés, mellkasi fájdalom, agyi keringés zavara-agyérgörcs, szédülés
Légzőszervi betegségek: krónikus nátha, torokfájás, rekedtség, arcüreggyulladás, köhögés, asthma, dohányzásról leszoltatás
Emésztőrendszeri betegségek: gyomor, vékonybél, vastagbél gyulladásai, fekélyei, Chron betegség, colitis ulcerosa, reflux, gyomorégés, puffadások, máj-epeműködés zavarai, hasnyálmirigy működési zavarai, cukorbetegség kiegészítő terápiája, elhízás, székrekedés, hasmenés, aranyér betegség
Nőgyógyászati betegségek: petefészek és hüvely gyulladás – folyások, menstruáció zavarai – cikluszavarok, elhúzódó menses, női hormon-hiány, meddőség bizonyos esetei, climax tünetei, terhességi hányás, vizesedés, mellgyulladás, kevés tej, depresszió szülés után
Vizelet kiválasztás betegségei: vizesedés, hólyaghurut-hajlam, vesegyulladás maradványa, vesehomok, nehéz vizelés
Férfi nemi szervek betegségei: prostata gyulladás, impotencia, heregyulladás
Fülészeti betegségek: ismétlődő középfül és hallójárat gyulladás, fülkürt hurut, fülzúgás, szédülés, Meniere syndroma, halláscsökkenés bizonyos esetei, arcideg bénulás, trigeminus neuralgia
Szembetegségek: kötőhártya gyulladás, látásromlás, zöldhályog, szürkehályog megelőzése, retina keringésének javítása
Bőrbetegségek: gyulladások, urticaria, ekcema, atopiás dermatitis, hajhullás, psoriasis javítása, herpes zoster
Pszihiátriai kórképek: depresszió, szorongás egyes esetei, fáradtság érzése, kiégettség, alvászavarok, pánik
HOGYAN MŰKÖDIK:
AKUPUNKTÚRA- AZ ENERGIAKERINGÉS ÉLMÉNYE
Mikor beszúrok egy tűt az akupunktúrás pontba, az fokozatosan duzzad-összegyűjti az energiát, majd szétsugárzik-mint egy adótorony, és elindul a test másik oldala felé. Leér a lábba, átfordul a másik lábba, s ott jön fölfelé- egy nagy hurkot írva le. Intelligens energiaként oda megy, ahol a legnagyobb az energia hiánya-vagyis a beteg részre. Ahol elakad- itt a másik beteg rész, ott újabb tűszúrás következik, amivel kivezetjük az ott meggyűlt, működés képtelen, már nem tápláló energiát, ami akadályozza az energia keringést. A kivezetéstől elhárul az akadály, tovafut az energia, újabb hurkot ír le a testben, s megérkezik-vagy ugyanoda, további friss energiával feltöltve az energia hiányos, ezért gyengébben működő testrészt, vagy talál másik feltöltésre váró testrészt/szervet, amit működésbe hozhat. Közben én az előzetes kikérdezésből és vizsgálatból tudom, milyen fajta energiából van hiánya a paciensnek, amit erőteljesebben fel kell töltenem, vagy hol van a testében olyan lerakódás, amitől meg kell szabadítani ahhoz, hogy tökéletesen feltöltött és szabad legyen az energia keringése- AMI A CÉL.
A lerakódás lehet régóta ott ülő, már működésképtelenné vált energia: negatív érzelem-félelem, harag, aggódás, bánat, fásultság, gyűlölet stb., lehet az ennek talaján kialakult gyulladás-ez lehet 30 éves is, genny, nyák, méreganyag, nehézfém stb. lerakódás. Ezeket a felpörgő energia keringés mozgásba hozza. Egy részük a test nyílásain/ orr, száj, végbél, hüvely, húgycső/ át kiürül a kezelés hatására, súlyosabb esetben rá kell segíteni egyéb terápiával/ tisztítókúra, homeopátia, diéta, mozgás /.
Közben a paciens azt érzi, hogy beindul a testében az élet. Először bizsergések itt-ott, majd tovafutó leheletfinom áramlások , mint mikor a szellő súrolja az arcunkat, aztán megmozdul a vér, finoman „megnőnek”, kinyílnak testrészek/ tüdő, vállak/, a fejébe valami tápláló áramlik, mint mikor a kis üres rekeszek kitöltődnek, amitől a feje könnyű és tiszta lesz, kitisztul a látása, kinyílik az orra, benedvesedik a torka…majd megmozdulnak a belei, sokszor hangosan, és úgy érzi, mintha a beteg részeken kicsurogna belőle valami, amitől megkönnyebbül. Az érzet egyre erősödik. Közben fél órát fekszik kényelmesen egy ágyon, tűkkel a testében. Sokan alszanak közben, és úgy ébrednek, mint aki kipihente magát.
Végül azt érzi, hogy tele van energiával, fénnyel telítettebb lesz, nagyon megkönnyebbedik, szinte lebeg a teste, örül a lelke, sokmindenre képes...
Otthon tovább tart az áramlás, általában még 2-3 napig. Közben folytatódnak az ürülések. Gyakori a hasmenés, sokkal több a vizelet, köpet ürülés, beindul a menses sok alvadt vérrel, hüvelyfolyás erősödik fel. Minden kezeléssel hosszabb a jó periódus, végül ezek összefolynak. 4-5 kezeléssel az adott tünetcsoport eltűnik.
Ha a betegség csak pár hete keletkezett, elég 1-2 kezelés a gyógyuláshoz. Mivel általában régóta fennálló/ 10-30 év/, egyszerre többfajta bajtól szenvedő emberek jönnek akupunktúrára, vaskos köteg zárójelentéssel, az első 5 kezelés után előbújik egy másik tünetcsoport- ami kb. 10 éve volt neki, akkor azt kell kezelni, más pontokkal, más egyéb kúrákkal kombinálva. Akkor jó a kezeléssorozat, ha megyünk visszafelé az időben- egészen a fogantatásig.
Ehhez jól képzett, többfajta szakterülethez értő orvos kell, aki pontosan tudja, mit csinál, biztos a kezelés megfelelő voltában, tudja értékelni a fellépő tüneteket. Nem árt, ha érzékeli az energiákat.
Kell hozzá olyan beteg, aki meg akar gyógyulni, és ezért tenni is akar. Pl. a tisztítókúrákat neki kell otthon megcsinálni. Többnyire az életfelfogását, életmódját is meg kell változtatni, amiben az orvos segíti őt. Nem mindenki akar változni, csak azt szeretné, hogy ne fájjon annyira-akkor ebben kell támogatni. És van sok olyan betegem, akiket meggyógyítani már nem lehet, de egy jó általános állapotot fenntartani lehet havi 1 kezeléssel.
Az akupunktúrát eredetileg arra használták, hogy az emberek mindig egészségesek legyenek. Negyedévente kaptak egy kezelést, ami az apró tüneteket-amik még nem okoztak megbetegedést, felszámolta, s alapvetően megerősítette őket, hogy ellenállókká váljanak a fertőzésekkel és az élet megpróbáltatásaival szemben. Jó lenne mindenkivel idáig eljutni!
Ez a módszer igazán megerősíti az embert, fénnyel telíti, boldogabbá teszi.
A kínai orvoslásról bővebben:
A MÓDSZER NEVE FING QI
FING szó eredete - hullám, levegőben röpülő pihe, amely nagyon könnyű, lassan lebegő. A tenger hozta ki a partra, de ahogy terjed, egyre jobban gyorsul és erősödik, a végén orkán lesz belőle.
A kelet orvostudománya
Az orvostudománynak az a rendszere, amely a régi Kínában alakult ki, gyakorlatilag változatlanul él napjainkban is. Ez a rendszer nagymértékben különbözik a többi ősi keleti kultúra tudományától, amelyek első állomásai a mai modern nyugati orvostudománynak.
Az ősi Kína
Kínában nagyjából az időszámítás előtti 400. évig a vallás és a mágia az orvostudománytól szétvált, és az orvoslás olyanok kezébe került, akik azt hivatásszerűen művelték. Az orvosok államilag szervezett rendszerben és tevékenységüktől függő besorolásban dolgoztak.
A legalacsonyabb fokozatba a sebészek tartoztak, akik kis csoportot alkottak a kínaiak által "harmadrendű képzettségű"-nek minősítettek között.
A kínai orvos úgy próbálta gyógyítani a betegséget, hogy helyre akarta állítani a harmóniát és az egyensúlyt egyrészt az öt alapelem - a föld, a víz, a tűz, a fa és a fém - között, amelyekről azt hitték, hogy azok építenek fel mindent, másrészt a két szembenálló, de egymást kiegészítő erő a jin és jang között. A jin a sötét, nedves, női jellegnek, a jang a fényes, száraz, férfiúi tulajdonságoknak felel meg. A kínaiaknak az a felfogása, hogy ezek egyike a másik nélkül nem létezhet, kitűnik a két szó eredeti jelentéséből is: a jin a domb árnyékos oldalt, a jang a napos oldalát jelenti.
A kínai orvoslásról való tudomásunk nagy része a Nej-csingben található, amely szabadon "A fizika kézikönyvé"-nek fordítható, és feltételezhetően i.e. 479 és 300 között állítottak össze. A munka az arany császár, Huang-Ti, és miniszterelnöke, Csi-Po beszélgetését tartalmazza, és csaknem kizárólag akupunktúrával foglalkozik. Ez a kezelési módszer a kínai felfogás szerint lehetővé teszi, hogy az energia (csi) behatoljon a szervezetbe vagy elhagyja azt annak a 365 - más orvosi iskolák szerint 600 - pontnak az egyikén, amelyekbe a meridiánok lefutásának megfelelően, finom tűket szúrtak be. A meridiánok függőlegesen elhelyezkedő utak, amelyeken keresztül a csi áramlik, és közülük minden egyes kapcsolatban van valamelyik más szervvel. Nem azonosak az idegek lefutásával. A régi Kínában szigorúan tiltották a boncolást, így az orvosnak meglepően csekély volt az anatómiai tudásuk, de úgy tűnik, hogy némelyik a tovavezetett fájdalom lefutásának megfelelően halad. Például a jobb lapockába sugárzó epekőfájdalom.
A Nej-csing leírja, azt a 12 pulzusformát is, amelyet az orvosnak ki kell tapintania, hatot-hatot egy-egy csuklón. A sokféle észlelhető pulzusminőségre meglehetősen költői leírásokat találunk, pl. "sima, mint az elfolyó patak"; "halott, mint a szikla" ; olyan, mint a tetőről csepegő esővíz"; "könnyű, mint a bőrt érintő pehely"- és a vizsgálat több órát is igénybe vehetett.
A kínai orvos moxibustio alkalmazásával is kezelte betegeit. Ilyenkor egy moxa-kúpot (fekete üröm porrá tört leveleiből álló kis halmocskát) gyújtottak meg az előírásnak megfelelő akupunktúrás ponton. A hő és a következményeként kialakuló égési hólyag feltételezésük szerint a jang befolyását növelte, az újabb fájdalom nyilvánvalóan háttérbe szorította a betegség okozta eredeti panaszt.
Óriási mennyiségű gyógyszert használtak. Hozzávetőleg 2000 alapanyagból és 16000 gyógyszerből választhattak. Nem mind volt növényi eredetű, és közülük sokat - nyugati szemmel nézve - furcsának vagy undorítónak találunk. Porított tengeri csikót adtak pl. golyva ellen, Kígyóhúrt egyes szembetegségre, polip (szépia) festékanyagát ecettel keverve szívbetegség ellen és elefántbőrt a nehezen gyógyuló fekélyre.
Kínában a hagyományok szerint már 300 körül Krisztus előtt politikai alkotmányra, tudományokra és iparra találunk. Hagyományos alak őstörténetükben Fuh-hu, aki kultúrájukat alapozza meg. King-nong császár hagyta ránk az első gyógyszerkönyvet és növénytant (Pen-csao). Huang-Ti császár az akkori orvosi ismereteket foglalja rendszerbe. Öt elemet ír le: víz, tűz, fa, fém és föld. Tőle ered az aktív és a passzív, a hím és nő elve, mely a Nai-Kiyo nevű orvosi értekezés élettani részében nagy szerepet játszik. Az orvostudomány a Krisztus előtti XI. században lesz önálló. Ekkor épülnek az első kínai orvosi iskolák. A kínai Hippokrates csak a Krisztus utáni 220. év táján születok meg, Ko-Kin-kei a neve. Művei közül ránk maradt egy a lázas és egy a láztalan megbetegedésekről. 290 körül egyik császári orvos, Vamg-Su-he ír tízkötetes pulzustant. A XIII. században King-Cse-ming női betegségekről értekezik 24 kötetben. Bonctani és élettani nézeteik összefüggenek kozmológiájukkal. Világnézetük analitikus: aktív erőt (le), és passzív anyagot (ke) képzelnek. Az anyag öt elemből áll. Az anyagban kétféle tulajdonság rejlik: pozitív férfias (jang), és negatív nőies (jin). Az orvos kötelessége, hogy betegében az uralkodó tulajdonságot felismerje. A test főszervei a szív, tüdő, máj, vese és bél, melyek különböző színt produkálnak: vöröset, fehéret, kéket, feketét és sárgát. Belőlük ismerhető fel a betegség székhelye. A szervek egymással összeköttetésben állnak. A szervek táplálója a vér, mely a vénákon át szállítja a pozitív és negatív tulajdonságokat. A pulzus oka a meleg, s mivel minden testterületen más- -más a melegmennyisége, a pulzus is ennek megfelelően változik. A betegségek okai külsők és belsők. Külső okok a szél, a hőmérsékletváltozások, a nedvességi viszonyok, a táplálékhibák, fáradtság, mérgek, rovarok és csúszómászók; az emberben létező okok a szenvedélyek, a gond, a félelem, érzelemhullámzás. A diagnózis sok nehézséggel jár, mert az orvos figyelmének sok mindenre ki kell terjednie. A kopogtatás és hallgatózás ismeretlenek, a vizsgálat fő pontja a pulzustapintás, mely órákig is eltarthat. Anatómiai és kórbonctani ismereteik híján a máj, lép, tüdő, szív és vese bajait felismerni nem tudják. Gyógyszertáruk fő részét növényi drogok képezik. Hosszú recepteket írnak, a komponensek hatását nem kutatják. Minden főszerv olyan színű orvossággal kúrálható, amilyen színűvé a szerv a bőrt festeni tudja. Leghíresebb növényi gyógyszerük, melyet a gazdagok naponta isszák, a gin-seng gyökér (zsen-sen). Alkalmazták TBC, vérszegénység, lázas betegség esetén. Használták a citrust, kámforfát, rebarbarát, indiai kendert, fiatal bambuszhajtásokat, teát, hagymát, bürköt, a fák gyantáit, stb. Az állati eredetű gyógyszerek közül ismeretesek voltak a foltos szarvas még bőrrel borított agancsa, a mosusz, az állati máj és velő, de különösen nagyra becsülték a tigris belsőségeit és vérét, a tigrisfogat, a hosszú élet elérésére pedig macskaagyvelőt chrysanthém virággal, az örökélet jelképével. Vérköpés esetén csontenyvet adtak. Patikájukban értékes a vas, az arzén, melyet golyva, köszvény, malária esetében adagolnak, valamint a syphilis ellen a higany. Ezen kívül ásványi gyógyszerként antimont, ként és magnéziát is használtak. Bőrbajokban kénes fürdőket rendelnek. Receptre gyógyszerhasználati utasítást nem írnak. Elvük, a természet mindenkinek megmutatja, hogy meddig szedje az orvosságot. A kúrába bevonnak még varázslást, talizmánokat is. A bonctan elhanyagolása kihat a kínai sebészetre is. Tulajdonképpen nincs is a kínai orvostudománynak ilyen ága. Nagyobb, véres műtétektől a törvények tiltanak. Az orvost a büntetéstől való félelem is visszatartja a sebészi beavatkozástól. Ami sebészetet folytatnak, az a fürdősök és borbélyok kezében van. Tudnak vérzést csillapítani, ficamodott vagy törött tagot helyre tenni. Ilyenkor bambusznádból kis síneket kötöznek a törött végtaghoz. Sebészeti gyógyeljárásaik a gyapottal való égetés, a tűszúrás (akupunktúra), a massage és az ojtás.
A kínai gyógyászat sajátos és mindenre használt gyógyító eljárása az akupunktúra. Ezt hosszú fém, esetleg csonttűvel végezték, olykor egész mélyen szúrták a 
testbe. A kínai orvos szerint az akupunktúra ismét helyreállítja a szervezet megzavart vér-és nedvkeringését. Minden betegségnek megvan a pontos akupunktúrás helye (körülbelül 400) pont. Rendkívüli ügyességet és gyakorlatot igényel. Főleg idegzsábák és rheumatismus eseteiben alkalmazzák, sokszor sikerrel. Másik hasonló és jellegzetesen kínai gyógymód a moxa vagy moxibustio, az égetéses gyógymód. Szárított ürömből készített golyócskát meggyújtanak és azt a bőr bizonyos pontjaira nyomják, így égési sebeket ejtenek a bőrön, melynek szintén gyógyító hatást tulajdonítanak. Az ojtást himlő ellen végzik. Vagy a beteg ingét adták el, vagy a himlőhólyagocskák tartalmával közvetlenül ojtottak. Ilyenkor a himlős beteg himlőhólyag-váladékával oltják be az egészséges embert. Ezáltal enyhébb lefolyású himlőben betegszik meg az adott személy, s utána egész életére védettséget szerzett. A beoltás úgy történt, hogy a himlőhólyag beszáradt váladékát az egészséges ember orrnyálkahártyájába dörzsölték be. A szülészet beláthatatlan idők óta a bábák foglalkozása Kínában, alacsony színvonalú. Orvos segítségét nem igényelt a kínai nő. A jósló fájások idején ágyba fekszik, időnként kis sétát tesz a szobában, hogy a gyermek fejjel lefelé forduljon, mert azt hiszik, hogy a magzat a szülést megelőző utolsó órákban fordul fejre. A torzszüléseket különös mesékkel magyarázzák.
A kínai orvoslás nagy súlyt helyezett a betegségek megelőzésére, a tanácsok általában a helyes életmódról szóltak. A táplálkozásnak különleges figyelmet szenteltek, mert "a betegség a szájon keresztül hatol be".
A kínai gyógyászat arra törekedett, hogy az egész szervezetet erősítse. Ezért diétát, masszázst, napfürdőt, vízgyógyászatot és gyógytornát alkalmaztak. A kínai birodalom virágzásának szakaszában állami egészségügyi szolgálat is működött, fő feladata a császári udvar egészségügye fölötti őrködés volt. Az állami egészségügyi szolgálat irányításával dolgoztak az udvari és tartományi orvosok. A kínai orvosok gyógyszerkincse igen gazdag , sok növényi, állati és ásványi anyagból állt. A régi kínai orvoslás érzéstelenítő, kábító szereket is használt: mandragórát, ópiumot, hasist, stb. Olykor műtéteket, még mellkasi és hasi műtéteket is végeztek az elkábított betegen. Később azonban a kínai sebészet a vallás tilalma miatt abbamaradt, visszafejlődött. A vallás szigorúan tiltotta a test megcsonkítását. Ha elkerülhetetlen volt az amputáció, a levágott végtagot gondosan meg kellett őrizni és a beteg halála után vele együtt eltemetni. A vallás a boncolást is tiltotta, mely megakadályozta az anatómia fejlődését. A kínaiak képzeletében az emberi szervezet a világ kicsinyített másaként élt. Úgy képzelték, hogy az emberi szervezetben lejátszódó folyamatok a világot alkotó elemek változásaival kapcsolatosak. Az embert nem választották el a természettől.
A szervezetben is ellentétes erők harca folyik, ezek ingadozása, kimenetele határozza meg az egészséget illetve a betegséget. A két fő erő a jang ( aktív, meleg, száraz, férfias) és a jin (passzív, hideg, nedves, nőies). Egyensúlyuk biztosítja az egészséget. A diagnosztikában nagy jelentőséget tulajdonítottak a pulzus vizsgálatának. A kínai orvos kifinomult tapintásával több, mint 100 féle érverést különböztetett meg. További diagnosztikus következtetéseket vontak le a nyelv, valamint a testnyílások vizsgálatából. Vizsgálták a szájat, szemet, fület, orrnyílásokat, végbélnyílást és az ürüléket (székletet, vizeletet). A vizelet ízéből (édeskés, savanykás, stb.) következtettek bizonyos betegségekre. A gyógyítás fő módszerei "az ellentét elvén" alapultak. Az egyes betegségek gyógyítására sokféle tapasztalati gyógyszert használtak, például a vérbajt higannyal, a rühösödést kénes kenőccsel kezelték. A fertőző betegeket elkülönítették. Gyógykezelésre alkalmazták a masszázst is. A rabszolgatársadalom és a vallás megerősödésével a vezető szerep a papok kezébe került. Az orvosi tevékenység a templomokban és kolostorokban központosult.
A feudális társadalmakban egyre jobban teret hódított a templomi és kolostori gyógyászat. A hivatalos vallások által fémjelzett feudalizmus évszázadai megakadályozták az orvostudomány fejlődését. Ezekben a századokban visszafejlődött a sebészet, szülészet, és általában a műszeres beavatkozásokon alapuló orvoslás. Csak a fogászat fejlődött tovább. A fogászok az ujjaikkal tudtak fogat húzni, a lyukas fogak betömésére amalgámot használtak.
A kínaiak a jin és jang kiegyensúlyozására törekszenek
Krisztus előtt II.század. Elkészül a kínai orvoslás első nagy tankönyve, a "Huang-Ti nei-csing", azaz "A Sárga császár klasszikus belgyógyászata". E munka korának anatómiai, élettani és kórtani elképzeléseit éppúgy tárgyalja, mint a diagnosztikai és terápiás módszereket. Leírja az analógiás medicina alapjait, ahol is az emberi szervezet működési területeit összehasonlítja a természeti jelenségekkel, és a társadalom életével. Három természetfilozófiai koncepció alkotja a nei-csing klasszikus orvoslásának alapját: a jin és jang ellentétes princípiumainak tétele, a mindent átható életleheletbe (csi) vetett hit, valamint az öt elem tana. A könyv az ősök kultuszából származó korábbi hagyományokat is őriz a démonűzés és a varázslás köréből. A jin és jang kiegészítő rendszere végső soron a filozófus Kung Fu-ce (Konfuciusz) társadalompolitikai elképzeléséből vezethető le. Tanait Cson-Jen filozófus fejlesztette ki teljesen a Krisztus előtt 300 körüli időkben a jin és a jang típusú erők és jelenségek átfogó elméletével. Minden természeti jelenséget két ellentétes és mégis egymást kiegészítő lételem kifejeződéseként értelmezett; ez a jin és a jang. A jin eredetileg egy domb árnyékos, a jang pedig a napsütötte oldalát jelentette. Alapjában véve a jin a test anyagának jelképe, a jang a funkcionális tevékenységé. A természetben minden test vagy jelenség a jinhez (például föld, nőiesség, eltűrés) vagy a janghoz (ég, férfiasság, cselekvés) kapcsolódik. A két véglet harmonikus egyensúlya jelenti az egészséget. Az egyik oldal túlsúlya (si) vagy csökevényes volta (hszü) betegséghez vezet. A testrészeknek és szerveknek is betegségeik lehetőségével megvan a jin és vagy a jang jellege. A klasszikus kínai medicinában a jin és a jang rendszerét a csiről az életlehetelről szóló tanítás egészíti ki. Ennek alaptétele szerint mind az élettelen, mind az élő természet áthatja egy mindenben megnyilvánuló erő. Ez a "csin", amely a széllel, a felhővel vagy a lehelettel asszociálódik - az emberi testben lévő vezetékrendszeren átkering.
A hibás életvezetés következtében zavar léphet fel a jin és jang egyensúlyában. Ennek a helyreállítása akupunktúra vagy moxibuszció (gyógyfüvek beleégetése a bőrbe) segítségével történhet. Az analógiás orvoslás duális, kéttagú jellege a jin-jang tan mellett a Krisztus előtti III. században kibontakozott egyfajta ötös tan is, az öt elemé és azok változásaié, mely szerint minden természeti folyamat ezekre az átalakulásokra vezethető vissza. Az "öt átalakulási fázis" középpontjában e különböző elemek átalakulása, illetve egymásból való kialakulása és "legyőzése" áll. Az öt elem: a tűz, a víz, a föld, a fém és a fa. A fából tűz lesz, a tűzből hamu stb., a víz pedig eloltja a tüzet. Ez az átalakulás és megszüntetés áll az "öt átalakulási fokozat" elméletének középpontjában. A belső szervek osztályozásának is a párhuzamok keresése az alapja. Az államszervezet részeinek megfelelően öt ?magtárszerv" van (máj, szív, lép, tüdő és vese), továbbá hat palotaszerv" (epehólyag, vékonybél, gyomor, vastagbél, hólyag és szívburok), melyeket vízszintes és függőleges (meridionális) csatornák kötnek össze.
A gyógyítás feladata abban áll, hogy valamely szervnél levezesse a túlsúlyt, és eltakarítsa az útból az akadályokat.
Égetés és szúrás, mint gyógymód
Krisztus előtt II. század. A kínai orvosok gyógyító módszerei az akupunktúra és a moxibuszció. Ezekkel a technikai eljárásokkal igyekszik az orvos a "csi"-t csökkenteni, vagy növelni a meleg életerejét, amely a meridiánokon, testen belül ez függőleges pályán át áramlik.
E gyógyító eljárások során a test bizonyos pontjait (apró nyílásait, a forameneket) tűszúrásokkal (akupunktúra) vagy ürömfűlabdacsok beégetésével (moxibuszció) ingerlik. Az eljárások szétszóró illetve kiegészítő hatása, amelynek a jin és a jang analógiarendszer megbillent egyensúlyának a helyreállítására kell irányítania, számos tényezőtől függ: például az akupunktúra alá vetett testrésztől , az akupunktúrás tű anyagától (hogy ezüstből vagy más fémből van-e), a tű forgatásának irányától (tehát a "csi"-életerő folyásiránya szerint vagy annak ellenében). A vezetékek egyes szakaszai összefüggnek az emberi test öt szervének tevékenységi területeivel, a májjal, a szívvel, a léppel, a tüdővel és a vesével, a belső jinnek és a külső jangnak megfelelően. A "Huang-ti nei-csing" című tankönyvében az akupunktúrát (a latin acus=tű és pungere=szúrni szóból) és a moxibuszció (a japán mogusa=meggyújtott növénykoszorú szóból) a kínaiak egységes kifejezésbe foglalták össze, ez a dzsencsin (a dzsen=tű és csin=égetni kínai szavakból). Az akupunktúra módszerét, amelyet ?aku-moxi terápiá"-nak fordíthatunk le, Kínában feltehetően már a démonűző gyógyászat korában (Krisztus előtt I. évezred) is ismerték. Alighanem a tű döfésének kellett kiűznie a démont a páciens testéből. A gyógyszerrel társulva a tűszúrás és a fűlabdacségetés a klasszikus kínai medicina támasza, s alapköve lett. Az akupunktúra fogalmát a XVII. századi európai Kína-utazók tették ismertté.
A bizonyos betegségek gyógyításához szükséges szúráspontokat az évszázadok során pontosan meghatározták. A XVII. században már eljutottak a ma is érvényesnek tekintett 361 pont pontos helyének meghatározásáig. Anatómiailag, fiziológiailag és biokémiailag még nem sikerült teljesen tisztázni, hogy mi is a "csi"-pályáknak az egyes szervekkel való összefüggési rendszere. A fülakupunktúra vagy a narkózist helyettesítő éa az operációknál éppenséggel a mai Kínában használatos akupunktúra viszont valószínűleg európai vagy arab eredetű. Ugyanis a kínai tradíciókkal semmilyen történeti összefüggésben nem állnak, és a klasszikus kínai medicinából sem ismertek.
Kínai ujjhegytapintásos diagnosztika
300. körül. A kínai diagnosztikai gyakorlatban egyre inkább elterjedt a Vang Su-ho ?Mo-zsing" című művében leírt érveréstan. A kínaiak olyannak tekintették az emberi szervezeten belül az érverést, mint a hárfaszerű hangszer rezgő húrját. Ezeknek a "húrok"-nak a kitapintásából a kínai orvos a test harmódiájáról, illetve annak megbomlásáról kapott információkat. Az ütőeret mutató-, középső és gyűrűsujjával érintette a csukló fölött. A három legfontosabb tapintási pont mindkét kézen a hüvelykujj oldalán, a kéztőcsonton (radialis) egymás mellett helyezkedett el. Ez az összesen hat pont a különböző szervrendszereknek felelt meg, amelyek közül az öt legfontosabb a szív, a máj, a vese, a tüdő és a lép voltak. Az alsó, a hüvelykujjhoz legközelebb eső pont a rekeszizom felett elhelyezkedő szerveknek felel meg, ezt kínaiul cunnak hívják. A középső érintési pont a mellkasi, a felső pont az alhasi részek egészségi állapotát tükrözik. A tartam, a kiterjedés és a mélység a pulzus három fő tulajdonsága. A klasszikus kínai orvoslás 28 különböző pulzusjelleget különböztet meg. A feszült pulzushoz például egy megfeszített zsinór képe társul. Ekkor a "hideg" jelét állapíthatják meg, ez pedig belek pangására utal. A pulzusvizsgálat azonban csak egyike az ősi kínai diagnosztika gyakorlati módszereinek. Csupán része a palpációnak, tapintásnak (kínaiul csu-csen, an-csen), amelybe a has megnyomkodása (hasdiagnosztika) is beletartozott. A palpáción kívül még három diagnosztikai alapelv volt: a páciens külsejének szemügyre vétele (latinul inspekció, kínaiul vang-csen) , ebben nagy szerep jut a nyelv vizsgálatának; hallgatózás és szaglászás ( azaz auszkultáció és olfakció, kínaiul vén-csen), ami elsősorban a lélegzés hangjait és a szájszagot vizsgálta, és végül a diagnosztikai célú kikérdezés ( interrogáció, kínaiul ven-csen). A klasszikus pulzusdiagnosztikát egyszerűsített formájában ma is oktatják Kínában. Alkalmazásához alapos képzettségre és állandó gyakorlatra van szükség.
Akupunktúra az egyetemi orvosképzésben
Az akupunktúra is hatékony módszere a fájdalomcsillapításnak, illetve érzéstelenítésnek. 1958-ban Kínában a sebészet területén kezdik alkalmazni az akupunktúrát. Először műtét utáni fájdalmakat enyhítenek vele, de az akupunktúra hamarosan sok kórházban a hagyományos gyógyszeres anesztézia helyébe lép, például mandula- és vakbélműtéteknél. Az viszont tapasztalati tény, hogy az úgynevezett akupunktúrás analgéziával (fájdalomérzés kiiktatása) nem érhető el általánosan, vagyis minden páciensnél a szükséges és megfelelő hatás. Az NSZK-ban at akupunktúra az ötvenes években csak szórványosan kap helyet az orvosi gyakorlatban, de miután a hetvenes évek elején Kína felveszi a diplomáciai kapcsolatot a Nyugattal, az akupunktúra az orvostudomány szemében mindenütt felértékelődik, még ha ennek nincsenek is különösebben nagy gyakorlati eredményei.
Kínai akupunktúrás kezelés a fájdalom csillapítására
Az akupunktúra része a hagyományos kínai orvoslásnak; évezredes múltja van a gyógynövénykúrának, a masszázs (akupresszúra), a moxibiszció (égetéses kezelés gyógynövényekkel) és meditációs gyakorlatok mellett. Az eljárás azon a megállapításon alapul, hogy tűk behelyezése a bőr megfelelő pontjaiban (amelyek az úgynevezett meridiánokon helyezkednek el, és meghatározott szervekkel állnak funkcionális kapcsolatban) a szervek felduzzadt energiaáramlását normalizálja, s a kiürülés és feltöltődés újra kiegyenlíti egymást. Az akupunktúra az elváltozásokat fenomenológiai kritériumok szerint osztályozza a beteget külső jegyeinek , tüneteinek és panaszainak gondos megfigyelése alapján látja el.
A nyugati medicinában az akupunktúrát leginkább fájdalom csillapítására használják: migrén és más fejfájások, a hát és mozgásszervek fájdalmai esetén, reumatikus kórképekben, neuralgiáknál és különböző vegetatív zavaroknál. Használatos továbbá a légzés és az emésztés funkcionális zavarainak kezelésére.
Az akupunktúra alkalmazása előtt nélkülözhetetlen a panaszok igen alapos klinikai kivizsgálása és a kórkép meghatározása, mert a fájdalomnak mint tünetnek a csökkentése gyorsan megnehezíti egy adott kórkép diagnosztizálását.
Az akupunktúra rejtélye
Két évtized kölcsönös ellenségeskedés után a hatvanas évek vége felé javulni kezdtek a politikai kapcsolatok az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között. Az új korszakot látványosan fémjelezte Richard Nixon amerikai elnöknek 1972-ben Kínában látogatása. Az esemény többek közt a nyugati országoknak a kínai dolgok iránti érdeklődését erősen megnövelte, természetesen az ősrégi gyógymód, az akupunktúra iránt is; Mao Kínájában egyébként több, mint egymillió orvos művelte az akupunktúrát. A Nixon látogatás nyomán számtalan küldöttség utazott Kínába, mindre nagy benyomást tett az ott elterjedt módszer: ezüst ötvözetből, rozsdamentes acélból vagy egyéb fémből készített finom tűket szúrnak be a beteg bőrének legalább 365 nevezetes pontja közül gondosan, pontosan kiválasztott pontokba. A kínai orvosi tanítás szerint a tű a csinek nevezett energiát közvetíti, bocsátja a szervezetbe, vagy engedi ki belőle, ez állítja helyre vagy őrzi meg az egészséget vagy csillapítja a fájdalmat. Az akupunktúrát és a vele rokon japán siacut a nyugati orvosok szűk, beavatott köre már rég ismeri. Az akupunktúra divatba jötte mégis nagy vitát váltott ki, nemcsak erről a gyógymódról, hanem a többi kiegészítő eljárásról, kutatás és kísérletezés is indult a gyógymód hatásmechanizmusának tisztázására.
Az igények megrostálása
A hetvenes évek elején a legvadabb igényekkel léptek fel az akupunktúrával szemben, ezeknek a javallatoknak a nagy részét hamarosan 
megalapozatlannak kellett nyílvánítani. Még legnevesebb szószólói is hamar elismerték, hogy számos betegségcsoportban semmilyen vagy csak nagyon szerény hatása van: ilyenek a csonttörések, a különféle rákok, a szívelégtelenség, a mozgató idegsejtek megbetegedései, az izomsorvadások. Azt is be kellett látni, hogy bizonyos betegeken alkalmazhatatlan a módszer, ilyenek a kisgyermekek és a nagyon idős emberek, legalábbis tűvel nem lehet őket kezelni, legfeljebb ujjnyomással.
De azért még elég sok betegség maradt az akupunktúrás kezelésre alkalmasak listáján, számos testi és lelki baj, a szorongástól az aranyérig igen széles a skála. 1973-ban az angol Királyi Orvostársaság 642 akupunktúrával gyógyított beteg történetének elemzését tette közzé, a betegeket kilenc kategóriába osztották. Összességében 37%-ban észleltek gyógyulást vagy jelentékeny javulást a gyógyeljárás következtében, a többiben nem következett be kedvező változás. A legjobb gyógyulási arányt migrénben észlelték, valamint asztmában és fájdalmas menstruációban (ezekben az állapotokban az 50%-ot is meghaladta a gyógyultak arányszáma). A legrosszabb gyógyulási arányt (ha a betegek több, mint egyharmadában semmi javulást nem tapasztaltak) ismét csak fájdalmas menstruációban, gyomorfekélyben, rossz emésztésben, általános lelki zavarokban, impotenciában és frigiditásban találták. Némi javulást tapasztaltak az izomfájdalmakkal küszködő betegek 9/10-ében a szénanáthában szenvedők 4/5-ödében és a különböző izületi betegségek által súlytottak ľ-ében.
Ez és az ehhez hasonló vizsgálatok az akupunktúrának a nyugati orvostudomány szigorú standardjai szerint kismértékű hatékonyságát mutatták. Ennek ellenére növekedni kezdett azoknak a hagyományos gyakorló orvosoknak az aránya, akik az addigi kezelésmódok mellett betegeiknek az akupunktúrát is felajánlották. 1980-ban több száz ilyen orvos volt az Egyesült Államokban, Európában pedig több ezer. A módszer sokkal gyorsabban hódított tért olyan országokban, amelyekben az akupunktúrához hasonló gyógymódok már korábban elterjedtek voltak, így Indiában és Srí Lankán, érdekes módon ez az eljárás a Szovjetúnióban is rendkívüli népszerűségre tett szert. Az akupunktúrával foglalkozó nyugati kutatás előterében a gyógymód fájdalomcsillapító hatása állott, de azért más tulajdonságaival is foglalkoztak, így nagyon elterjedt a fülcimpába helyezett apró tű vagy kengyel a nikotintól vagy valamely gyógyszertől való függés leküzdésére; az eredmények meglehetősen vegyesnek bizonyultak.
Lassanként több elgondolás is keletkezett az akupunktúra hatásmódját illetően.
Hogyan hat az akupunktúra?
A hagyományos kínai elképzelés szerint az akupunktúra hatása azon alapszik, hogy a csi energia a meridiánnak (délkörnek) nevezett számos vonal mentén terjed a szervezetben, így jut el az egyik életfontos szervből a másikba. A legmegfelelőbb akupunktúrás pontok ott helyezkednek el, ahol ezek a meridiánok a bőrfelszínhez legközelebb futnak, itt a megfelelően képzett és kellően könnyű kezű szakember a tű beszúrásával helyreállítja, vagy a megfelelő szintre hozza az energiaáramlás intenzitását.
A meridiánok létezését azonban eddig még nem sikerült kimutatni, nincs bennük olyan közös vonás, ami a nyugati tudományos szemlélet igényeit kielégítően tudná megmagyarázni s kiválasztásukat. A nyugati kutatók az akupunktúra hatását annak tulajdonították, hogy valójában az eljárás folyamán hipnózis vagy szuggeszció érvényesül. Sok adat szól emellett a feltételezés mellett. Az akupunktúrában jártas személyek elismerik, hogy egyesek - a hozzájuk forduló betegek mintegy Ľ-e - nem alkalmasak e gyógymód befogadására. Még inkább bizonyítja ennek a magyarázatnak a helyességét az a körülmény, hogy szigorú megfigyeléssel jóval nagyobb hatékonyságot lehetett megállapítani Kínában, mint a nyugati országokban, ez tulajdonítható talán annak, hogy a kínaiak neveltetésük és meggyőződésük révén jobban hisznek a gyógymód hatékonyságában. Mindezzel szemben az akupunktúra hívei azt állítják, hogy a módszert állatkísérletekben is eredményesnek találták, ahol pedig nem várható a szuggerálás hatékonysága. Azt is hangoztatják, hogy Kínában a gyógymódot egyéb gyógyító beavatkozásokkal, valamint diétával, testgyakorlással együtt alkalmazzák; mindezek a jin és jang energia egyensúlyban tartását célozzák; a nyugati világban viszont az akupunktúrát az ottani észjárásnak megfelelő izolált formában használják. A hatvanas évek derekán az akupunktúra fájdalomcsillapító hatásának magyarázatára pontosabban megfogalmazott elmélet látott napvilágot, érdekes módon még a gyógymód széleskörű elterjedése előtt. Ronald Melzack a Patrick Wall kapuellenőrzési teóriája értelmében az akupunktúra vagy a siacu gátolhatja a gerincvelőbe befutó fájdalomingerület továbbhaladását. Ez persze nem magyarázza meg teljesen az idült fájdalom kezelésében, például izületi gyulladásban mutatott hatékonyságát, de hozzájárulhat a hatásmód megértéséhez.
Az akupunktúrás pontok közelebbi vizsgálata azt is kimutatta, hogy a legtöbbjük olyan helyen van, ahol ideg a mélyből a bőr közelébe érkezik vagy ahol egy mozgatóideg az általa ellátott izomba hatol.
Az is kiderült, hogy a nevezetes pontok 71%-a az úgynevezett kiváltó - (trigger) pontokkal azonos - ezek azok a területek, amelyek belső szervek betegsége esetén a bőrfelületen fájdalmassá válnak, például a májbetegség fájdalma különös módon a jobb vállba sugárzik. A hetvenes években a központi idegrendszer működését tanulmányozó kutatók egy másik magyarázat lehetőségét vetették fel.
Kiderítették, hogy a morfin és származékai, így a heroin is kábító hatásukat az agyvelő és a gerincvelő erre specifikus receptoraira hatva fejtik ki. Logikusan úgy vélték, hogy a szervezetben nem létezhetnének ilyen receptorok, ha benne nem keletkeznének rajtuk hatni képes anyagok, olyanok, amelyek természetes körülmények között a fájdalmat csillapítják és az egészséges ember jó közérzetét hozzák létre. 1973-ban meg is találták a szervezetnek ezeket a termékeit, és endorfinoknak nevezték el őket. Ma azt véljük, hogy az endorfinok felelősek azért a késedelemért, amelyet a baleseti áldozatok fájdalomélményének kifejeződésében már régóta ismerünk. A futó feldobottságát is ezek okozzák a fizikai kimerülés kínjának fennállása ellenére. Némelyek úgy vélik, hogy az akupunktúra és a hozzá hasonló gyógymódok endorfinok vagy egyéb kémiai átvivőanyagok termelésének fokozása révén hatnak. Ez a feltevés még egyáltalán nem tekinthető bizonyítottnak, a kutatás azonban ma is folyik, hiszen a ma még hiányzó biztonságos, rászokás veszélyével nem járó természetes fájdalomcsillapító felfedezésével kecsegtet.
Akupunktúra
Az akupunktúra az emberiség egyik legősibb gyógymódja: már 5200 évvel ezelőtt ismerték a mai kezelés alapját képező pontokat. Ma már hazánkban is igen elterjedt, bár 10-15 évvel ezelőtt még szinte tiltott dolognak számított. Sokan kipróbálták, és jónak találták, másoknál nem váltotta be, a hozzá fűzött reményeket és még sokan kételkednek a hatásában.
Európa-szerte a legelterjedtebb hagyományos keleti gyógymód az akupunktúra, amelyet a kínai orvosok tapasztalataik és megfigyeléseik révén csaknem 3000 év óta fejlesztenek. Kezdettől fogva egy filozófiai rendszert kapcsolnak hozzá, amelynek fő elemeit olyan fogalmak képezik, mint a jin és a jang , valamint a csí és az öt alapelem. Ezek jelentik még napjainkban is a diagnosztika és a terápia egészre vonatkozó adalékait.
Ellentétes erők kölcsönhatásában
A jin és a jang poláris erők, minden embernél fellelhetőek. Az egészséges szervezetben egyensúlyban vannak, és nem egymás ellen hatnak, hanem - miként jelképük is kifejezi - egységet alkotnak. Az egyensúlyhiány olyan tünetekben nyilvánul meg, mint a hideg végtagok vagy a fázékonyság, a forróság vagy a hőhullámok, az izzadékonyság vagy a nyirkos bőr, az alvászavar vagy a túlzott feldobódottság, az aggódás-szorongás vagy a teljes érdektelenség, az öröm vagy túlzott lehangoltság, sőt ide tartozik az alkohol utáni vágy és az evési kényszer is. Az egyensúly hiánya mindenkinél másként fejeződik ki: egyesek megfáznak, mások hátfájásra panaszkodnak, esetenként memóriazavar jelentkezik, mások rászoknak az alkoholfogyasztásra vagy a dohányzásra.
Az akupunktúra arra hivatott, hogy helyreállítsa a kisiklott harmóniát, és ezzel oldja a tüneteket. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha még nem lépett fel maradandó károsodás.
Mi az 5 elem tana?
Az öt elemről szóló tanítás a tradicionális kínai gyógyításban kulcs az emberi szervezet működésének megfejtéséhez. Az öt elem - a Fa, a Tűz, a Föld, a Fém és a Víz - szoros kapcsolatban van egymással: a Fa táplálja a Tüzet, a Tűz a Földet, a Földből Fém lesz, a Fém besűrűsíti a Vizet, a Víz táplálja a Fát. Így az egyes elemekkel kapcsolatos szervek és azok funkciója is támogatja a másikat.
Az akupunktúra hatása
A nagy gondossággal kiválasztott akupunktúrás pontokba beszúrt, vékony tűk révén felszabadulnak a test energiapályáinak blokkolt energiái. Az ellazulásnak, a fájdalom megszűnésének vagy bárminemű javulásnak köszönhetően az anyagcsere-funkciók is helyreállnak. Az akupunktúra olyan szabályozást kiegyensúlyozó kezelési módszer, amellyel sok funkcionális, vegetatív, idegi és fájdalommal kapcsolatos zavar kezelhető.
Íme néhány, a mindennapi életben gyakorta előforduló probléma:
Fejfájás és migrén
Az akut és krónikus fejfájás (beleértve a migrént is!) remekül orvosolható akupunktúrával. A fej egyes pontjai olyan távolabbi pontokkal vannak összeköttetésben, melyek például a kezeken és a lábakon található pontokon keresztül jól stimulálhatók. Az akupunktúrában a fejfájás kezelése a lokalizáció függvénye: a meridiánkezelés során (így hívják a kínai medicinában az energiarendszert) a fájdalom a zavart vagy blokkolt zóna helyén (pl. a gyomor- vagy epepontoknál) megszüntethető. A legtöbb fejfájás - pl. a nyaki merevség következtében, agyrázkódás hatására létrejövő, vagy gyomor- és epepanaszokhoz társuló, esetleg a ciklushoz csatlakozó fejfájás stb. - viszonylag könnyen kiküszöbölhető akupunktúrával.
Migrén
Az akupunktúrás beavatkozás rövid idő alatt és észrevehetően csökkenti a fájdalom gyakoriságát és erősségét. 10-15 alkalom után a páciensek több mint 70%-ánál figyelhető meg javulás. 6-8 hét szünet elteltével a kezelést meg kell ismételni.
Lumbágó, isiász és nyaki merevség
Az akupunktúrás eljárással a krónikus derékfájdalom és a nyakcsigolyák krónikus fájdalomszindrómái is enyhíthetőek. Az isiászos derékfájás legtöbbször a keresztcsontot és a csípőlapátot összekötő ízület blokkjának eredménye. A fájdalom olyan intenzív, mint porckorongsérvnél, noha a röntgenorvos ezt nem észleli. Ilyen esetekben az akupunktúra és a kiropraktika gyors megoldást jelenthet a blokkok feloldásában.
A nyakcsigolyák területén létrejött feszülés, karba sugárzó fájdalom ugyancsak hamar kiküszöbölhető manuális terápiával és akupunktúrával. Az akupresszúrás masszázs támogatja a gyógyulási folyamatot.
Teniszkönyök
A teniszkönyök, vagy az ellentéte, a golfkönyök is kezelhető, sőt akár meg is gyógyítható akupunktúrával. Ilyenkor érdemes az akupunktúrás tűket ingerárammal együtt alkalmazni. Makacs esetekben a neurálterápiával (speciális pontokra kevés fájdalomcsillapítót fecskendeznek) és homeopátiás szerekkel történő kiegészítő kezelés is javallott.
Idegzsába és fantomfájdalom
Az idegzsábát és a fantomfájdalmat is jótékonyan befolyásolja az akupunktúra. Ajánlatos kipróbálni egy kezelést. Különösen az orvosilag kismértékben enyhíthető "friss" fájdalmaknál biztatóak a kilátások.
Ujjzsibbadás
Az akupunktúra megoldást jelenthet erre a rendellenességre is, hiszen kiváltója leggyakrabban nem a kézízület problémája, hanem a nyakcsigolyáé. Az akupunktúra és az enyhe kiropraktika kombinációja úgyszólván csodát tehet, s ha ehhez még gyógytorna is társul, akkor a hatás garantáltan gyors és tartós lesz.
Túlsúly
A fogyókúrák kiegészítéseként az akupunktúra értékes segítséget nyújthat, mivel csökkenti az éhségérzetet, és fokozza az anyagcserét. Különösen javasolt azoknak, akik evési kényszerrel vagy csillapíthatatlan édességéhséggel küzdenek.
Menstruációs problémák
A rendszertelen vagy erős fájdalommal, görcsökkel vagy kellemetlen premenstruációs tünetekkel küszködő nők számára gyakran szinte megváltást jelent az akupunktúra. Már 5-6 kezelés után enyhülnek a tünetek, vagy rendszeresebbé válik az addig kiszámíthatatlan ciklus.
Ha a kezelés intenzitását fokozni szeretnénk, érdemes moxázással és köpölyözéssel is kiegészíteni.
Miómák, ciszták
A hormonális fogamzásgátlók rendszeres és/vagy szünet nélküli szedése sokkal gyakoribbá tette a miómák (jóindulatú simaizom-daganat a méhben) és petefészek/mellciszták kialakulását. Vannak, akiknél tabletták nélkül is kialakulnak ezek az elváltozások, mert valamilyen (többnyire stressz miatti) okok miatt felborul a normál hormonális tevékenység, és eltolódik az ösztrogének és progeszteronok aránya. Ebben az esetben is segítséget nyújthat az akupunktúra.
Hőhullámok, klimakterikus panaszok
Sok nő életében szinte drámai változást hoz a klimaktérium: alig alszanak, mert annyira izzadnak, feszültté, indokolatlanul ingerlékennyé válnak, hőhullámok kínozzák őket. Számukra is komoly segítséget jelent a kínai medicina. A tűszúrásos technikát ilyenkor is jó kiegészíteni moxarudak égetésével a tű felett, vagy köpölyözéssel és akupresszúrás masszázzsal.
Gyakori kérdések
A klasszikus akupunktúra eszközei a hajszálvékony tűk. A kezelést végző orvos maximum tizenötöt szúr be kezelésenként. Bizonyos esetekben a tűket felmelegítik (moxa), olykor pedig forgatni, mozgatni is kell őket. Egyes betegeknél az akupunktúrás tűt ingerárammal is stimulálják (elektroakupunktúra).
Fájdalmas-e ez a beavatkozás?
Amennyiben a szúrás technikája biztos, és a tűk kellőképpen vékonyak, a páciens alig érzi a beszúrást. Közvetlenül a tűk behelyezése után legtöbbször kellemesen meleg és ellazító érzés alakul ki. Ez jót jelent!
Feltétlenül szükség van-e tűkre?
Néhány éve lézerfénnyel ingerlik az akupunktúrás pontokat, s ezzel helyettesíthetik a tűszúrást. Elsősorban gyermekeknél, akik félnek a tűktől, de érzékenyebb felnőtteknél is jól bevált a lézerakupunktúra alkalmazása.
Vannak-e mellékhatások?
Szakszerű használat esetén gyakorlatilag nincs mellékhatás. Előfordulhat, hogy a beszúrás helyén kis vérömleny keletkezik. Ez a hely két-három napig érzékeny marad. A szúrás helyén ritkán alakul ki gyulladás.
Mik az akupunktúra ellenjavallatai?
Azokon a pontokon nem szabad szúrásos technikát alkalmazni, melyek épp gyulladtak, vagy a bőr felettük sérült, fertőzött. Más komolyabb ellenjavallat nincs.
Ám azt feltétlen tudni kell, hogy az akupunktúra komolyabb szervi sérülések esetén mér nem tud segíteni, hiszen a szabályzómechanizmusok és a funkciók összehangolása a feladata, s ha ez már a durva károsodás miatt nem lehetséges, az akupunktúra hatástalan marad.
Mire jó a fülakupunktúra?
A fülakupunktúra a klasszikus akupunktúra kiegészítője - főként akut problémák orvoslásánál érdemes kipróbálni. De alkalmas a "rejtett" szervek működésének befolyásolására is. (Gondoljunk például a prosztatára, a méhre vagy a zsigerekre.) Ahol a problémás terület közvetlenül nem közelíthető meg, ott a fülakupunktúrás módszer sikeres lehet. Hasonlóan eredményes a dohányzásleszoktató és fogyókúra-kiegészítő eljárás is.
Mikor jó a lézerakupunktúra?
Gyermekek és érzékenyebb felnőttek esetében, illetve ha nagyon alacsony vérnyomású páciensről van szó, vagy a tűvel történő kezelés eredményességének fokozása érdekében célszerű bizonyos frekvenciájú lézert nemcsak a fülnél, hanem a testre kiterjesztve is alkalmazni. A lézersugár aktiválja a problémás pontot, ugyanakkor nem ingerli a bőrt.
S. Gy.-dr. B.E.
Kínában sok ezer éve ismert, hogy minden energia. A mindent átható életenergia vagy qi (ejtsd: csí) testünkben is jelen van tehát, áramlása befolyásolja testműködésünket, egészségi állapotunkat. Az egészséges szervezetben az energia meghatározott módon áramlik, bizonyos csatornák mentén, azonban különféle hatásokra az energiaáramlás egyensúlya megbomolhat. Akupunktúra segítségével az energiaáramlást újra egyensúlyba lehet hozni, így különböző szervek funkcióit lehet javítani és fájdalmat lehet csillapítani anélkül, hogy szervezetünkbe idegen anyagokat juttatnánk.
Az akupunktúra a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Pontos keletkezési idejét nem tudni, azonban az első írásos utalás az i.e. 3-ik századból származó orvosi könyv: A Sárga Császár belgyógyászati könyve, amely a kínai orvoslással foglalkozók számára egyik legfontosabb kiindulópont. A Yin-Yang elven és az öt elem tanon kívül pontos leírást ad anatómiai dolgokról, de légzéstechnikákkal, masszázzsal is foglalkozik. A könyv második része akupunktúrával foglalkozik.
Az eljárás
Az kezelőorvos a diagnózis felállításához megvizsgálja a beteget, megnézi többek között a nyelvet, a bőrt, a hajat, a testtartást, a mozgást, a légzést, a hangszínt, ezen kívül pedig részletesen kikérdezi a klienst életmódjáról, étrendjéről, testmozgásáról, alvásáról illetve stresszkezelési technikáiról. Egy jól képzett akupunktőr már finom jelekből is tud következtetni különféle betegségekre, nem csak akkor, amikor laborleletek által igazolt súlyos szervi elváltozások mutatkoznak. Az akupunktúrás kezeléshez 0.5-5 cm hosszú, rozsdamentes acélból vagy ezüstből készült steril tűket szúr a testünkön elhelyezkedő akupunktúrás pontokba (a főzéssel való fertőtlenítés nem elégséges, ma már egyre gyakoribb az egyszer
A fülkagylóra fejjel lefelé lerajzolható egy alak magzati tartásban. A beteg, problémás testek fülpontjai érzékennyé, a gyógyítás után inaktívvá válnak. A kínaiak is alkalmazták a fülakupresszúrát, Európában Paul Nogier francia orvos dolgozta ki ezt a gyógymódot 1957-ben . A fültérképen lévő pontokat lehet ujjal nyomni, masszírozni, illetve tűvel szúrni, ez az akupunktúra (NADA). A választás attól függ, hogy milyen terápiás hatást kívánnak elérni. Fülakupunktúrát csak orvosi diplomával lehet végezni, kivéve a NADA 5 pontot. Fülakupresszúrát viszont bárki végezhet!
használatos tűk alkalmazása). Egyes orvosok 7-10 cm mélyre szúrnak az izomszövetbe. A tűket önmagukban alkalmazzák, a szúrás során semmiféle idegen anyag nem kerül a szervezetbe. Ez egyébként egy fájdalommentes beavatkozás. Megfelelően alkalmazott tűszúrásokkal illetve a tűk finom sodró mozgatásával energiát lehet juttatni az energiahiányos területekre, illetve el lehet vezetni a feleslegben levő, pangó, kóros energiát. A kliens egyfajta bizsergést vagy zsibbadást érezhet a pontok mentén. Az alkalmazott tűk száma 1-15 között mozog, pár perctől fél órás időtartamig. Javulás már 4-6 kezelés után beállhat, de egyes szakértők szerint amennyiben 6-8 kezelés után nem mutatkozik változás, megtörténhet, hogy az akupunktúra nem tud segíteni adott problémán.
Egészség: Yin és Yang harmóniája
A szervi, lelki vagy környezeti behatások megváltoztathatják a qi áramlását, amire ez túl felgyorsulhat, lelassulhat, illetve a nem megfelelő helyre irányulhat. Ilyenko
r a Yin és Yang egyensúlya megbomlik, majd pedig betegség alakul ki. De mi is a Yin és Yang? Dióhéjban összefoglalva azt mondhatjuk, hogy ez két egymást kiegészítő, ellentétes irányú erő. Minden ami létezik magában foglalja ezt a két pólust, és ezek mozgásából és kölcsönhatásából alakul ki mindenfajta mozgás, működés, változás. A Yin a nőt és a nőies princípiumot képviseli, a befogadást, az összehúzódást, az éjszakát, a holdat, a hideget, passzivitást, stagnálást, a befele és lefele irányuló mozgást, míg a Yang a férfit és a férfias princípiumot képviseli, az adást, a kitágulást, a nappalt, a napot, meleget, az aktivitást és a dinamizmust, a kifele és felfele irányuló mozgást. A tai qi szimbólumban a fehér rész a Yint, a fekete rész a Yangot jelenti. Az ábra kör alakú, mivel a két princípiumnak egyensúlyban kell lennie a kör által szimbolizált harmónia eléréséhez, a két ellentétes színű pont pedig jelzi, hogy mindkét pólus tartalmazza és magában foglalja az ellenpólust is. A kör azt is jelzi, hogy az együttműködés egy állandó, véget nem érő kapcsolat, de az is látható, hogy a két pólus folyamatosan egymásba olvad, ahogy az a természetben is történik, mint amikor például az éjszakából nappal lesz.
Szervezetünkben is érvényesül a fenti elv. A gyomor és bélrendszer passzív befogadó (Yin), míg az ezen keresztül zajló felszívódás aktív (Yang folyamat). A máj egy tömör szerv (Yang), de a méregtelenítés és epetermelés Yinnek számít. Yang típusú megbetegedés (vagyis Yang túlsúlyos) a hirtelen fájdalom, a gyulladás (vörös, fájdalmas lüktetésekkel kísért), a görcs, a fejfájás, a magas vérnyomás, míg Yin típusú megbetegedés a tompa fájdalom, a hidegrázás, a folyadék visszatartás, a folyás.